Lassan felocsúdunk abból a révületből, amit a Fidesz 2010-es fülkeforradalma borított a nyakunkba. Hát igen, a kétharmad, az kétharmad; bár lehet, hogy mégsem? Az egypárti autokráciát építő kormányközeli politikusok(?) ugyanis élni, nem tudnak a többségükkel, ellenben visszaélni, annál inkább. És míg azt próbálják megmagyarázni, hogy aki nem kapart magának eleget, az a kecséjével együtt, tanuljon meg 47 ezerből megélni… No de erről majd később! A helyzet, kicsit múltidéző. De a retró parlamentarrizmus, már egyszer megbukott.

Megnyerte, hadd vigye! Hadd vigye? Újabb egymilliárdos PR nyeremény a kormánynak, miközben – minő meglepetés – pont ennyivel lett rövidebb az ország (és ezáltal a nemzet) vagyona. A Fidesz un ortodox konzultációja, szintén a nemzetre hivatkozik, és rögtön el is költenek rá 1 Milliárd forintot. És hogy mitől un ortodox ez a konzultáció? Hát attól, hogy a világon ez az első eset, amikor egy kormány egyetlen csoportot fogad el konzultációs partnerként, méghozzá saját magát. De ez a kettős, nem csak ebben működik együtt ennyire készségesen. Magát a konzultációt ugyanis szintén a kormány egy nagyon érdekes nevű szervezet a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal ellenőrzi, ami úgy – mondanom sem kell – szintén nem gyanúsítható azzal, hogy független lenne a hatalomtól.

És még ezt a cinizmust is felül lehet múlni. Miközben a kormány folyamatosan azt kommunikálja, hogy a döntéseit a zemberek megkérdezésével hozza, nemcsak a velük való kommunikációban nem vesznek részt, de még a törvény vitájában sem. A Munka Törvénykönyvének vitájában egyetlen kormánypárti politikus sem szólalt fel, s mindösszesen hárman voltak ez idő alatt az ülésteremben a kétharmadból. Az MSZP eközben kiállt a kiszolgáltatottak védelmében, a versenyképesség megőrzése mellett. Józsa István, Kiss Péter, Pál Béla, Lamperth Mónika és Vargha László is igyekezett rámutatni a törvény igazságtalanságára. A kormányoldal pedig mélyen hallgatott. Csak az utolsó pillanatban szólalt fel Czomba államtitkár, aki csupán arra vette a fáradtságot, hogy vádaskodjon, és tette ezt akkor, amikor tudta, hogy a házszabály értelmében, már nincs lehetőség a viszontválaszra.

A Büntető Törvénykönyvének változtatásáról szóló vitában, már csak Répássy Róbert képviselte az abszolút többséget, de ő is mélyen hallgatott, és csupán a vita kezdete után egy órával tévedt be egy kormánypárti képviselő, aki viszont legalább kellőképpen zavarba jött az üres széksorok látványától. Az MSZP-től Bárándi Gergely, Ipkovich György, Lamperth Mónika és Vargha László ismét aktív szerepet vállalt.

És akkor térjünk vissza a félbehagyott mondatunkra! Miközben a kormány a kecske és a 47 ezres szégyenbér mellé igyekszik az éhezők támogatását megszerezni, ők milliós fizetésért sem hajlandóak bemenni a munkahelyükre. Lamperth Mónika felszólította a kormánypárti képviselőket, hogy vegyenek részt a Parlament munkájában, és külön kiemelte, hogy a Somogyország delegáltjaiként a Tisztelt Házban ülők, tiszteljék meg azzal a választóikat, hogy betartják a somogyi embereknek tett ígéretüket. És hogy a felszólításnak lesz-e következménye? Nos, nincsenek illúzióim. Legalábbis 2014-ig, semmiképpen. Akkor viszont, újra a mi kezünkbe kerül a döntés lehetősége, és – bár nem vagyok jós – meggyőződésem, hogy legkésőbb két év múlva, a (fülke)forradalom felfalja saját gyermekeit…